baj van!

sziasztok kedves olvasoim! az a nagy helyzet, hogy a laptopom kepernyoje konkretan... szetrobbant. szoval jelen pillanatban nincs gep. vagyis van... csak nem latok semmit abbol amit csinalnek :// szoval kenysuerpihenore vagyok itelve, jelenleg telefonrol irok. a negyedik fejezetet ket reszre bontottam, azt holnap valoszinuleg fel tudom rakni, de kepek nelkul :/ addig is folytatom az irast, csak epp papiron :) es egy meglepetes reszt fogok nektek hozni :)) sokan kerdeztetek, hogy miert epp Mirrors a tortenet cime... nos, ebbol kiderul majd! :)  hamarosan jelentkezek, addig is, jo olcasast, es szep nyarat! :)        u.i.: kaptam kritikat par oldaltol, ezeket kirakom amint lesz gepem :) ezuton is szeretnem megkoszonni nekik ! :)

Read more

3. fejezet

Justin megkönnyebbült. Már félt, hogy megfutamodik a lány, és annyi a szórakozásának. Épp most, amikor kezd érdekessé válni az egész. Nem viselte volna el, ha épp most lenne vége a játéknak, amikor a legjobban szórakozik.

Épp ezért felkapta a bárpultról a koktélokat, és Miával a sarkában elindult a VIP helyiség felé.

Miának lövése sem volt, hogy mégis hová akar menni, de remélte, hogy nem valami piszkos kis sikátorba viszi őt. Eléggé meglepődött, amikor Justin a bárpulttól jobbra lévő ajtó előtt megállt.

- Hello Tim – köszönt újra Justin, ám Tim most nem nyitotta ki az ajtót, hanem Miát méregette.

- És ki a hölgy?

Justin már nyitotta volna a száját, de Mia megelőzte.

- Mia Farrell vagyok – mosolygott Mia olyan szépen, ahogy csak tudott. Tim halványan elmosolyodott.

- És láthatnám a Platinakártyádat?

Mia arcáról lehervadt a mosoly. Neki nem Platina kártyája van, hanem egyszerű Black. Négy féle VIP kártya létezett, a Black, Silver, Gold és a Platina. A Black-el csak a belépést biztosították, a Silverhez külön parkoló járt, a Goldhoz mind emellé ingyen koktél. A Platinum nyújtotta a legtöbbet, itt már külön helységben bulizhattak a kártyatulajdonosok. Ilyet csak a legelitebbek kapnak, pénzért nem is lehet venni, csak a klub tulajdonosa ajándékozhat meg vele.

Mia nem tudta mit feleljen, mire Justin megint csak elővette a kiskutya szemeit.

- Ugyanmár, Tim! Nézz csak rá, milyen szép lány, ő kártya nélkül is bemehet, nemde?
De Tim nem hatódott meg, fapofával nézett vissza a párosra.

- Ne rontsd el szegény lány estéjét – kérlelte tovább Justin. Mi a fene ez az egész? Miért akarja ennyire, hogy bejusson? Mintha máshol nem lehetne beszélgetni.

- Justin, tudod, hogy milyen Dave. – mondta keményen Tim. Dave a klub tulajdonosa, tőle lehet kapni a Platinakártyákat.

- Ismerem Dave-t, ebből nem csinál ügyet! – legyintett Justin – Főleg, ha ilyen szép lányról van szó. Csak most az egyszer! Meghálálom – győzködte tovább. Tim égnek emelte a szemét, majd sóhajtott egyet, és kitárta az ajtót. Mia arcán széles mosoly terült el.

- Köszönöm – mosolygott a lány, és belépett az ajtón, Justinnal a sarkában, de szinte meg is torpant. Gyönyörű látvány tárult a szeme elé.

A terem aranyszínben pompázott, a falakon fehérszínű világítás futott végig, a plafonról hasonló gömbök lógtak le, mint a tánctéren. Külön bárpult volt, és egy csomó asztal, kis fotelekkel vagy kanapékkal. A helyiségben halk zene szólt, egyáltalán nem lehetett hallani a másik tér dübörgő zenéjét és mindenfelé hírességek nyüzsögtek, akik az italukat szürcsölgetve társalogtak.

- Gyere – intett a fejével Justin, aki jót mosolygott Mia elképedésén. Valószínűleg még soha nem járt itt, és meg sem fordult a fejében, hogy fog is valaha. A tömegben egy üres asztal keresésére indultak, amit hamarosan meg is találtak.

Miután leültek Justin Mia kezébe nyomta a koktélját. Mia bizonytalanul elvette, de nem ivott belőle. Mi van, ha kevert bele valamit? Fogalma sincs, hogy hol van, teljesen ki van neki szolgáltatva. Justin észrevette, hogy Mia bizonytalanul méregeti a koktélját.

- Ittál már valaha alkoholt? – kérdezte vigyorogva Justin. Mia szemei elkerekedtek, majd lesütötte a szemeit.

- Nem, még nem – motyogta. Szégyellte magát, amiért még nem ivott soha életében alkoholt, de az igazat megvallva… Justinnak se lehetett volna. Még nem töltötte be a 21 évét, szóval ne is épp ugyanúgy illegális, mint Miának. De mire is számított? Justin nemhogy az alkoholt, de biztos egyest  mást is kipróbált már.

Justin felkacagott. Olyan ez a lány mint egy ufó, akinek most mutatja meg a földi világot.

- Akkor, itt az ideje! Hidd el, nem bánod meg! – győzködte őt, a lehető legkedvesebb hangján.
Mit tegyen most? Igyon belőle? És ha nem csak alkohol van benne? Miért bízzon meg Justinban hiszen olyan könnyen átverheti.

Nem bízik bennem, gondolta Justin. Hajjaj, ez nagy baj, fel kell oldani a lány feszültségét, különben oda a móka. De még ez is izgalmas, mintha egy vadat cserkészne be.

- Mia kérlek – mondta kiskutya szemekkel a fiú. – Miért nem bízol bennem? Ártottam én neked? Miért a pletykalapokból ítélsz meg engem? Már mondtam, nem vagyok olyan szörnyű alak, mint ahogy azt beállítja a média. Az egész csak marketing!

Mia egyrecsak vívódott, mire Justin felemelte a poharát, hogy koccintani szeretne. Már úgyis nyakig benne vagyok, gondolta Mia, majd koccintott a fiúval, és bizonytalanul beleivott a narancssárgás koktélba. 

Azt hitte, hogy borzalmas íze lesz, hogy keserű lesz, vagy marni fogja. De nem! Nagyon finom, édes íze volt, mintha csak üdítőt inna. Persze, volt egy kis furcsa beütése, bizonyára az alkohol, de alig lehetett érezni. Mia felbátorodva ivott még néhány kortyot az italából.

- Na, ízlik? – vigyorgott a fiú.

- Ühhüm – bólogatott Mia, majd ivott még néhány kortyot, mire Justin elnevette magát. – De mégis mi ez?

- Tequila Sunrise – mosolygott.

- Nagyon finom! – mosolygott vissza Mia.

- Mondtam, hogy bízz bennem. – mondta Justin, és egymásra néztek Miával. Szép szeme van, gondolta. – Nos, Mia. Mesélsz nekem a karrieredről? – vigyorgott.

- Hát… nem igazán mondanám karriernek – húzta a száját Mia. – Az apám Vincent Farrell.

- Az operatőr? – csodálkozott Justin.

- Igen – bólogatott, majd ivott még a koktélból. – Kiskoromban néhány forgatásra magával vitt, és akkor láttam a színészeket dolgozni. Ott döntöttem el, hogy én is az akarok lenni. Így apa elküldött színésziskolába, és szerzett nekem néhány reklámmunkát. De ezen kívül semmi különös nem történt.

- És a sorozatod?

- Néhány hónapja felkeresett egy rendező, hogy látott engem a tévében, és hogy tetszek neki. Tudtam, hogy ez így nem teljesen igaz, mert tudom, hogy apa egyik ismerőse. Szóval megint apa intézett nekem mindent, nem pedig magamtól találtak rám. Ha apám nem lenne, nekem se lenne „karrierem”. – húzta a száját. Kis szünet után folytatta. – De a lényeg, hogy felajánlotta a főszerepet az új gyereksorozatában. Már vége van a forgatásoknak, és pár nap múlva fog debütálni a sorozat a tévében. Azt hiszem, már mennek a reklámok – mosolygott Mia.

- És miről szól a sorozat? – érdeklődött tovább Justin.

- Arról, hogy a lány gimnáziumba kerül, ahol elég érdekesek a felvételi vizsgák. Egy csomó próbát kell kiállnia, végül kiderül, hogy az egy kémiskola, ahol a CIA-nak képeznek ki ügynököket. A lány egy csomó bajba keveredik, akció, harcjelenetek, menő kütyük, satöbbi. – mosolygott Mia, majd megint ivott a koktélból, ami már csak félig volt.

Justin elégedetten mosolygott, hogy Mia vígan issza a koktélját. De ha így folytatja, könnyen a fejébe fog szállni. Nem baj, legalább könnyebben fog beszélni. Érdekes ez a lány, nem is hinné az ember. És volt egy olyan érzése, hogy ez még nem minden. Meg kell tudnia róla mindent, amit csak lehet, jól jöhet minden információ a tervéhez. Mert Justinnak terve volt. Épp most dolgozta ki.

- Mondd csak, miért baj az, hogy apukád szerzett neked lehetőséget? – kérdezte Justin érdeklődve.

- Mert… mert akkor nem azért keresnek, és alkalmaznak, mert tehetséges vagyok. Hanem mert apám szívességet kért tőlük. És ettől úgy érzem magam, mintha rossz színész lennék. És, hogy senkinek sem kellek.

- És rossz színész vagy?

- Hát… nem tudom. Talán annyira nem – mondta bizonytalanul Mia.

- Na látod. Még nem ismernek téged, ezért nem keresnek. Hírnév kell neked, és akkor már kapkodni fognak érted! De ehhez egy filmszerep kéne, vagy ugye egy sorozat – mutatott rá Justin. – Szerintem szerencséd van, hogy apukád szerzett neked egy szerepet, mert így elindította a karriered. Így megismernek az emberek, és innentől már egymás után jönnek majd a felkérések – mosolygott bíztatóan Justin. Mia halványan elmosolyodott. És egy kicsit szédült, és kezdett homályosan látni. Biztos a koktél…

- Van menedzsered? – kérdezte Justin. Mia bólogatott, majd elfintorodott.

- Igen, van. De gyűlölöm őt.

- Miért? – csodálkozott Justin.

- Mert semmi szabad teret nem hagy nekem! Mindenféle programmal tábláz be, egyszer ez egyszer az! Soha nem hagy nekem szabadidőt, és mindenhová követ, mint egy kiskutya. És látom a szemén, hogy utál engem. Megszabja, hogy mit vegyek fel, hogy hová menjek, megszabja még a kikapcsolódásomat is! – panaszkodott. Hú, mi van vele? Ezt most miért mondta el? Csak Vanessa tudta eddig, hogy utálja Noah-t. Fura ez a koktél…

Bingó! – gondolta Justin. A lelke mélyén megkönnyebbült, hiszen meg van minden, ami kell. Elégedetten elmosolyodott. Kezdődjék a játék!

- Hát, ez teljesen érhető, hogy ki vagy akadva. – mondta együttérzően. – És apukád ezt tudja?

- Nem, nem mondtam el neki. – sóhajtott Mia, majd hátradőlt a kanapén, kezében a koktéljával, ami vészesen fogyott. Justin is hátradőlt mellé, és egy picit közelebb csusszant hozzá, épp annyira, hogy összeérjen a kezük. – Nem akarom vele megbántani.

- És vannak sztár ismerőseid? – kérdezősködött továbbra is Justin, de Miának már fel sem tűnt. Azzal volt elfoglalva, hogy hangyák rohangálnak a fejében, és mintha bizseregne a keze. És szüntelenül mosolyogna.

- Rajtad kívül? – vigyorgott Justinra Mia, ekkor tűnt fel neki, hogy milyen közel is vannak egymáshoz. – Akikkel forgattam. Nem ismerek túl sok hírességet, és barátom sincs sok. Aki talán megmaradt régebbről az Vanessa. De senki más. – komorodott el egy kicsit Mia. Justin csendben maradt, és csak nézte a lányt. Csak csendben kell várnia, és mostmár nyert ügye van, a lány elmondja neki azt is, amit másnak soha. Isten áldja az alkoholt!

Mia fejében össze-vissza futkostak a gondolatok, és olyan érzése volt, mintha agyserkentőt ivott volna. Egyszerre több dolgon járt az esze, a barátain, az apján, a hírnéven, és persze azon, hogy Justin bárcsak közelebb lenne hozzá.

- Tudod, teljesen máshogy képzeltem el ezt az egészet. – kezdett el beszélni, bár azt sem tudta, hogy miért. Vagy, hogy pontosan miről, csak dőltek belőle a szavak. – Azt hittem, hogy sokkal jobb móka lesz ez az egész hírnév dolog, hogy majd felismernek az utcán, autogramot kérnek, fényképezkednek! Vagy, hogy egyáltalán izgalmasabb lesz az egész életem! Hogy… menő bulikba járok majd, méregdrága cuccokban. Hogy azt tehetek majd, amit csak akarok, hogy izgalmas lesz az egész! De már lassan ott tartok, hogy utálom. Folyton csak dolgozok, de semmi hasznát nem látom! Unom az egészet, nem is tudom, hogy miért kezdtem bele. Azt hittem, hogy más lesz. Most olyan érzés, mintha kapálóznék a vízben. Előre nem haladok, de nagy szenvedések árán legalább a felszínen tudom tartani magam. Csak a végén bele ne fáradjak… - motyogta.

Justin legszívesebben a levegőbe bokszolt volna örömében. Tudtam! De még mennyire tudtam! Rettentő büszke volt magára, hogy egy ilyen lányt ki tudott fogni. Mégcsak most kezdődik a móka! És már alig várja.

- Tudod Mia… - kezdett bele Justin, és átkarolta a lány vállát, majd finoman magához húzta őt. Mia hasa görcsbe rándult az izgalomtól. A fejét Justin vállára hajtotta, és próbálta visszafojtani izgatott mosolyát. – Ennek nem kéne így lennie. – duruzsolta Justin, mire a lány felnézett rá. Alig pár centi volt köztük. Mia úgy érezte magát, mint aki lángol, érezte a forróságot a bőrén. Melege volt, és egy kicsit szédült. Vajon a fiú is érzi ezt?

Igen, még mennyire, hogy érezte. Forrósodott köztük a levegő, hála az alkoholnak. Justin feje jóval tisztább volt, mint a lányé, de mégis úgy érezte, mintha mágnesként vonzaná magához a lány. Az alkohol... – fogta rá.

- Persze muszáj megdolgoznod a sikerért, de akkor sem kéne úgy érezned, hogy felesleges és unalmas az egész. Izgalmasabb is lehetne! Gondolom, most jársz itt a Lure-ban először.

Mia bólogatott.

- Pedig milyen jó hely, nem? – mosolygott Justin, mire Mia arcára is kiült egy mosoly. – Járhatnál többet ide. Akkor talán több embert ismernél meg… És többször találkoznál velem is.

Mia megbabonázva nézte a fiút. Tudta, hogy igaza van, és hogy alig jár el pár helyre.

- Noah, a menedzserem nem engedi – mondta Mia keserűen.

- De miért nem?

- Mert… azt mondja, hogy ez foltot ejtene a karrieremen. Hogy én a kislányok példaképe legyek, akire fel lehet nézni, és példát mutat.

- Mia, nézz rám! Hány lány rajong értem? Mind felnéz rám, amit én mondok, az nekik szent! Mégis itt vagyok, nemde?

- De… hogyan? – kérdezte Mia. A gondolatok mintha kicsusszannának a kezéből, össze-vissza úszkáltak a fejében, most már olyan érzése volt, hogy zakatol az agya, mégsem gondol semmire.

- Minden csak menedzser kérdése! – vigyorgott Justin. – Melyik irodánál vagy?

- Húhh – mondta Mia. Erősen kellett gondolkoznia, hogy meglegyen a menedzsmentjének a neve. – Az Emerald-nál.

Az egy szar! – csúszott ki majdnem Justin száján.

- Nekem Scooter a menedzserem, és szinte a legjobb barátom. Mindent megbeszélünk, és mindig próbálja úgy alakítani a dolgokat, ahogy én szeretném. Persze, vannak dolgok, amit muszáj megtennem, de próbál a kedvemre tenni – mosolygott.

Mia elgondolkozott. Vagyis csak próbált. Utálja Noah-t, és soha nem próbál a kedvére tenni. Most is mekkora lecseszést fog kapni! Miért is? Ja, hát persze, a buli. Jesszus, a Buli!!

- Úr Isten! – kattant Mia agya. – Hol van Vanessa? – ült fel hirtelen.

Justin kicsit megrökönyödött a hirtelen váltáson, de azért ő is felült.

- Hol lehet Vanessa? Vissza kell mennünk, különben... végem. – nézett a fiúra ijedt szemekkel.

Ajjh, ez a folytonos aggódás! Elengedhetné egy kicsit magát.

- Biztos Chaddel van, nyugi – mosolygott.

Mia előhalászta a telefonját a táskájából, és majdnem megállt a szíve amikor meglátta az időt. Már hajnali három óra is elmúlt. Rohannia kell, meg kell keresnie Vanessát, és visszamennie. De… akkor itt kell hagynia Justint. Fájdalmas arccal nézett a fiúra.

- Sajnálom, de muszáj mennem. – mondta szomorúan. Justin sóhajtott egyet.

- Rendben. – mondta lemondóan. – De egy feltétellel engedlek most el…

Mia kérdőn nézett rá, hogy folytassa.

- …ha még találkozunk. – fejezte be a srác, mire Mia elpirult és szélesen elmosolyodott.

- Annak nagyon örülnék, ha még találkoznánk. – mondta.

- Akkor megadod a számodat? – kérdezte Justin, mire Mia a kezébe nyomta a telefonját. Justin elvette és beleírta a számát, majd rányomott a hívás gombra, egy kicsengés után pedig kinyomta. Így legalább meglesz neki is a száma.

- Gyere, keressük meg Chadet – mosolygott, és megfogta a lány kezét, és felálltak a kanapéról. Mia kicsit megszédült a hirtelen felállástól, szerencse, hogy Justin fogja a kezét. Kézenfogva elindultak a Lure tánctere felé, és a bárpult felé vették az irányt, de Vanessa nem volt ott. És Chad sem.

- Biztos, hogy együtt vannak – mondta Justin, és a tömeget pásztázta. Mia is aggódva nézett körül a tömegben, mikor kiszúrta Vanessa alakját nem messze tőlük.

- Ott vannak! – kiáltotta Mia, hogy Justin is hallja a dübörgő zenétől. De meg sem várta, hogy a fiú reagáljon, Mia elindult a barátnője felé, magával húzva Justint is a tömegben.

- Mia, hát itt vagy! – kiabálta Nessi, amikor meglátta őt. – Már mindenhol kerestelek!

- Ja, bocsi. Csak Justinnal voltam – mosolygott Mia, mire Vanessa szélesen elmosolyodott, és az említett srácra nézett, majd megakadt a szeme a pár összefonódott kezén.

- Semmi gond – vigyorgott szélesen Vanessa.

- De Nessi, menjünk, apám ki fog nyírni – kérlelte Mia a barátnőjét. Nessi elhúzta a száját, majd súgott valamit Chad fülébe, majd ők is kézenfogták egymást, és a kijárat felé indultak.

Ám amikor kiértek Mia majdnem gutaütést kapott. Megint.

- Nessi, hol a limó? – kérdezte aggodalmas hangon.

- Visszaküldtem a Spago elé.

- De miért? – kérdezte megrökönyödve Mia.

- Gondolkozz, ha észreveszik, hogy eltűntünk mi is, meg a kocsi is, akkor egyből levágják, hogy leléptünk, nem? Muszáj volt visszaküldenem.

 Igaza van, de akkor is! Mia kicsit dühös volt, bár nem szokott az lenni. Fura dolgokat hoz ki belőle az alkohol. Még mindig szédült egy kicsit, és fura volt a közérzete is.

- Akkor gyalogolunk – húzta a száját Mia.

- Ugyan már, elviszlek titeket! – mondta Justin mosolyogva. – Itt áll a kocsim, tíz perc az egész, gyertek! – húzta maga után a lányt. Mia ekkor vette csak észre, hogy még mindig Justin kezét fogja, mire teljesen elpirult. Vanessa és Chad ugyancsak kézenfogva követték őket a fehér Ferrariig. Mia majdnem eltátotta a száját, de visszafogta magát. Nem akart vidéki kis csitrinek látszani… már ígyis eléggé annak hiszi Justin.

A fiú kitárta neki az anyósülés felöli ajtót, mire Mia beszállt az autóba. Chad és Vanessa a hátsó ülésre ültek. A Ferrari motorja dorombolva életre kelt, amikor Justin beindította az autót.

Mia folyton őt bámulta, pedig érezte, hogy már kicsit feltűnő, de ha egyszer olyan jól áll neki a vezetés! Olyan felelősségteljesen hat, látszik, ahogy odafigyel. Justin érezte, hogy Mia figyeli őt, ezért ránézett, és villantott egy sztármosolyt.

- Nem pont ez étterem előtt raklak le titeket, rendben? Így nem fogja látni senki, hogy egy idegen kocsiból szálltok ki.

Mia bólogatott. Ő erre nem is gondolt. Basszus, alig tud gondolkozni, és teljesen rátört az álmosság.

Hamarosan a fehér autócsoda lefékezett a Spago melletti parkolóban.

- Hát… köszönöm ezt az estét. – mondta Mia Justin felé fordulva. Justin leállította a motort, és ő is Mia felé fordult.

- Inkább azt ígérd meg, hogy még találkozunk – mondta Justin nagy szemekkel.

- Rendben – mosolygott Mia, mire Justin egyre közelebb hajolt hozzá. Jajj ne! Nem akarja, hogy megcsókolja! Mia minden porcikája tiltakozott, és vágyott rá egyszerre. Akarta, jajj, hát persze, hogy akarta, de nem így! Nem is ismeri… meg… meg…

Justin vészesen közeledett Mia felé, majd amikor már majdnem összeért az ajkuk elmosolyodott, és finoman megpuszilta Mia arcát. Mia megkönnyebbülten sóhajtott egyet. Justin csak féloldalasan mosolygott.

- Akkor, jó éjt.

- Jó éjt. – mosolygott Mia, és kiszállt az autóból. Vanessa még egy gyors csókot váltott Chaddel, majd ő is kiszállt az autóból. A fehér Ferrari elhajtott, maga mögött hagyva a két lányt.

Egy ideig Chad csendben ült a hátsó ülésen és aggódva méregette Justint a visszapillantó tükörben.

- Haver… - mondta, amikor már nem bírta tovább cérnával. Justin érdeklődve nézett bele Chad aggódó szemeibe a visszapillantó tükörből. – Akkor most kezdhetek aggódni miattad?

Justin felnevetett.

- Mégis miért?

Chad elképedve nézett rá.

- Talán azért, mert össze-vissza futkosol egy lány után, akit nem is ismersz! Azt mondod, hogy terved van vele, hogy meghódítsd, amibe be se avatsz, csak ráncigálsz magad után, meg küldözgetsz össze vissza! És mindemellett még smárolni se smárolsz vele, csak megpuszilod! Mi van veled ember? – kérdezte hitetlenkedve Chad. Justin összeszűkült szemekkel nézett a visszapillantó tükörbe.

- Nem tudsz te semmit, haver – mondta halkan.

- Akkor örülnék, ha beavatnál!

- Nyugodj már meg, mindent elmondok.

Egy ideig csend uralkodott a kocsiban, csak a motor dorombolását lehetett hallani, amíg az le nem fékezett egy Calabasas-i luxusvilla előtt.

Chad kiszállt az autóból, és dühösen becsapta az ajtaját. Justin égnek emelte a szemét, majd beállt a garázsba.

- Na, hallgatlak! – mondta Chad kissé ingerülten, amikor Justin belépett a luxusvillája ajtaján. Fáradtan huppant le a kanapéra a nappaliban.

- Jajj, nyugodj már meg egy kicsit – mondta fáradtan Justin. Chad lehuppant a kanapéval szembeni fotelba.

- Mi van veled ember? Mikor voltál te utoljára nővel? – kérdezte Chad.

- Régen… - mondta Justin, és fáradtan hajtotta hátra a fejét a kanapé támlájára.

- Akkor az a bajod! Össze kéne szedned egy kurvát! – tárta szét a karját Chad, és olyan fejet vágott, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Justin forgatta a szemeit.

- Dehogyis, te barom. – mondta majd Chadra nézett. – Most értem haza a világkörüli turnémról, persze, hogy fáradt vagyok. Ki kell eresztenem a fáradt gőzt.

- Nem ezt mondom én is?

- Nem dugni akarok! Hanem szórakozni. Élvezni az életet.

- Miért, nem ugyan az?

- Nem, a dugás, és a szórakozás nem ugyan az. Mondjuk, fontos velejárója, de… - vigyorgott Justin. – De nem csak arról szól. Most más terveim vannak. – mondta, majd behunyta a szemét, fejét pedig vissza hátrahajtotta a támlára.

- Jó, de mondj már valamit, hogy milyen terveid vannak! – türelmetlenkedett.

Justin mérgesen sóhajtott egyet, és felült a kanapéban.

- Ember, még én sem tudom, de ha továbbra sem hagysz gondolkodni, akkor nem is fogom! – mondta kicsit dühösen Justin. Chad már végképp nem értett semmit.

- Az a csaj vette el így az eszedet? – kérdezte Chad, mármár undorodva.

- Dehogyis – horkant fel Justin, bár… lesújtotta a felismerés, hogy lehet, hogy mégis. Talán a lány is irányítja őt? Ezt nem szabad hagynia, neki kell irányítania! – Én játszok a lánnyal, nem pedig fordítva.

- Játszol? Még mindig? – lepődött meg. – Azt hittem, hogy csak erre az estére kellett.

- Én is azt hittem. – gondolkodott Justin. – De túl érdekes lány. És túl sok lehetőség van benne. – vigyorgott kajánul. Chad kérdően nézett rá.

- A csaj színész. – magyarázta Justin. – Az apja pedig Vincent Farrell.

- Az operatőr? – kérdezett vissza Chad, mire Justin bólogatott.

- A csajt tök szigorúan fogják, most járt először buliban is. És persze ki akar törni. Követi az utasításokat, amit adnak neki, de közben meg élni akar. Bulizni, lázadni! Persze ezt nem hagyják neki, tudod, olyan a csaj, mint Selena. Semmi botrány, semmi buli.

Chad csak bólogatott, de közben megijedt. Már megint Selena. Látszik, hogy Justin még nincs túl rajta, akármennyire is hajtogatja az ellenkezőjét. Csak érdekkapcsolat volt, mi? Ja persze…

- Ezért… segítünk szegény lánynak. – vigyorodott el Justin gonoszan.

- Mégis miben?

- Ha élni akar, akkor élni fog. Megmutatjuk neki, hogy milyen is az, amikor szabad az ember!

- Ezt hogy érted?

- Majd én a szárnyam alá veszem őt. Megmutatom, hogy milyen is a szabad élet. És imádni fogja! – vigyorgott Justin.

- Honnan veszed, hogy benne lesz?

- Mert vágyik rá! Ne tudd meg milyen arcot vágott, amikor bementünk a VIP terembe! Vágyik a csillogásra! Magának sem ismeri be, de unja az életét, és lázadni akar! Menő életet akar, pont olyat, mint az enyém. És ki vagyok én, hogy megtagadjam? – vigyorgott kajánul.

- Mekkora egy rohadék vagy… - rázta a fejét Chad rosszallóan. – Nem hogy vennél magadnak egy barbibabát a boltban… Neked egy élő kell. – vigyorgott Chad.

- Az sokkal izgalmasabb. – vigyorgott Justin is. – Akkor, benne vagy?

- Naná! De mi a terved?

- Azt még pontosan nem tudom. Beszélnem kell Twist-el is.

Egy kis ideig csend volt, amíg mind a ketten gondolkoztak. Majd Chad emelt szemöldökkel Justinra nézett.

- Mondd csak, biztos, hogy ez csak játék? – kérdezte Chad gyanakvóan. Justin kérdően nézett vissza rá.

- Remélem nem fogsz beleszeretni a csajba… - mondta Chad rosszallóan. Justin felhorkant.

- Ugyan már! Szerelem? Azt sem tudom, hogy mi az. – vigyorgott Justin, mire Chad megkönnyebbül, ám ellenben Justinban kételyek merültek fel. Már tényleg nem tudja mi az a szerelem? A hírnév ezt is kiölte belőle.

Read more

2. fejezet

Megint egy unalmasnak ígérkező este. Kezd lepukkanni ez a város. Hol vannak azok a régi esték? Azok a pörgős arcok, azok a haverok? Amióta nem jár le, minden ellaposodott. Ideje felpörgetni a bulit!

Egy hófehér Ferrari fékezett le a Lure bejárata előtt. A volán mögött ülő srác előkotorta a kesztyűtartóból az egyik fekete napszemüvegét, és kimért mozdulattal felkanyarította a fejére. Már rég elmúlt tíz óra, ő mégis napszemüveget hordott, hiszen híresség volt. Mert Ő megtehette. Belenézett a visszapillantó tükörbe, és villantott egy milliódolláros mosolyt. Szívdöglesztően néz ki.

- Haver, ne nézegesd már magad a tükörben – szólt az anyósülésen ülő srác. – Nagyon buzis.

- Oké Chad – mosolyodott el féloldalasan – Tudom, hogy bejövök neked.

- Honnan jöttél rá? – röhögött a Chad nevezetű srác, majd egy hanyag mozdulattal beletúrt félhosszú barna hajába.– Na, kész vagy, vagy még nézegeted magad a tükörben?

- Én legalább jól nézek ki. Fogadjunk, hogy előbb becsajozok mint te – vigyorgott.

- Állom a fogadást.

- Na gyere, felpörgetjük a bulit!

Az ajtó kitárult, és egy fehér Supra cipő ért talajt. A gazdája sötétkék feszes nadrágot viselt, és egy fehér trikót, ami feszesen simult tökéletesen kidolgozott izmaira, mind emellé egy fekete fullcapet húzott a fejébe. Semmi kétség, Justin Bieber a legjobb formáját hozta.

A kidobó már ott is termett, hogy bekísérje a kivételesen elit vendéget a klubba. A Platina VIP kártyáját már el sem kérték, annyiszor járt már itt. A kidobó bekísérte Justint és Chadet a bejáratig. Ahogy elhaladtak a kígyózó sor mellett, néhányan sugdolózni kezdtek, majd egy lány felsikoltott.

Jajj ne, már itt is? – gondolta Justin, és próbált úgy tenni, mintha észre se venné a lányt.

- Justin, csinálhatnánk egy képet? – nyávogta vékony hangján. Miért hiszik azt a lányok, hogy ha nyávognak, akkor majd szóba áll velük? Épp ellenkezőleg. Nyávogsz? Felejts el!

A Lure-ba belépve, Justin meglepődött, amikor néhány fényes folton kívül semmit sem lát. Ja, hát persze, a szemüveg. Lekapta hát a fejéről, és a pólója nyakába akasztotta. Neki is lehetnek szőke pillanatai.

 A klub majdnem tele volt, pedig még csak egy órája voltak nyitva. Justin és Chad egyenesen a VIP helyiség felé vették az irányt, ami csak a Platina VIP kártyás vendégek részére működtettek. Átvágtak a tömegen, és a bárpult melletti ajtóhoz mentek, ami előtt egy nagydarab kidobó állt.

- Hello Tim – köszönt Justin amikor odaért. Itt már szinte minden kidobót ismert. Tim biccentett egyet, és készségesen kinyitotta nekik az ajtót. A VIP részleg is tömve volt, főleg beszélgető hírességekkel.

Justin első dolga az volt, hogy körbejárta a helyiséget, és köszönt az összes ismerősének. Némelyikkel még beszélgetett is egy kicsit. Hiába, a kapcsolatokat ápolni kell, különben nem marad egy celeb barátja sem.  A kis túra után a bárpultnál kötöttek ki a barátjával, ahol gyorsan lecsúszott az első koktél, főleg hogy csatlakozott hozzájuk néhány modell lány is. A társaság harsányan nevetett, egyik bók a másikat követte, és úgy tűnt, Chad tényleg előbb becsajozik, mint Justin, aki úgy tűnt, unja magát. Szerencsére a lányok leléptek a mosdóba, hogy ellenőrizzék hibátlan sminkjüket.

- Haver, mi van veled? – fordult Justinhoz barátja. – Tényleg bemelegedtél?

- Dehogy te barom – horkant fel Justin.

- Akkor? Ennél jobb csajokat keresve sem találsz.

- Na, látod? Épp ez az. Nekem már nem kell keresni a lányokat, jönnek maguktól! Ezekben a lányokban nincs semmi izgalmas. Mégis mi az izgalmas abban, ha egy lány a lábaid elé veti magát már az első pillanatban? Abban nincs semmi kihívás. Már meguntam, érted? Unom, hogy minden lány sikoltozik, és nyáladzik amint meglát – mondta bosszúsan, és lehúzta a maradék koktélját.

Chad nem tudta, hogy mit feleljen. Nem igen értette a barátját, hiszen mi lehet jobb annál, hogy minden lányt megkaphat? Bár, azt belátta, hogy egy idő után bizony unalmas lehet. De ő mégis élvezte, hogy ha Justinnal van, akkor rá is tapadnak a csajok. Sokat köszönhet a barátjának, szóval valahogy jobb kedvre kell derítenie.

- Szóval, mit akarsz csinálni? – kérdezte Chad.

- Vadulunk! – vigyorgott Justin, majd felpattant a bárszékről. – Gyere, mielőtt visszajönnek azok a libák.

Chad húzta a száját, bánta, hogy lecsúszott a könnyű zsákmányról, de még éjfél sincs, fiatal még az éjszaka. Justinnal elhagyták a Platina VIP helyiséget, és Lure lila fénnyel megvilágított táncteréhez értek. Hunyorogva néztek végig a hullámzó tömegen.

- Gyere, üljünk le – húzta magával a barátját Justin, és leültek a bárpulthoz. Egy ideig ott ültek, és csak nézegették a tömeget.

- Mégis mi a terved? – kérdezte emelt hangon Chad, amikor megunta a semmittevést.

- Egy csaj – válaszolta kurtán Justin.

- Egy csaj? – kérdezett vissza Chad, hátha csak rosszul hallotta a bömbölő zenétől. – Csak egy lány? Van itt vagy ezer. Milyet akarsz?

Justin egy ideig nem válaszolt, csak elszántan nézett egy pontot a tömegben. Chad próbálta követni a tekintetét, de szinte lehetetlen volt kiszűrni, hogy kit stíröl ennyire.

- Egy szép lányt, akit be lehet cserkészni. – mondta Justin, de továbbra se vette le a szemét arról az egy pontról (vagy személyről?) akit annyira bámult.

- Na, és megtaláltad? Melyik az? – kérdezte türelmetlenül Chad. Justin megintcsak nem válaszolt pár másodpercig, csak féloldalasan elmosolyodott.

- Az ott, a bárpult másik oldalán – bökött a fejével az említett irányba. 

Chad követte a tekintetét, és észrevette a pult másik oldalán ülő szőkésvöröses hajú lányt, aki kikerekedett szemekkel, de vigyorogva nézett rájuk, majd rángatni kezdte a mellette ülő barátnőjét. Súgott neki valamit, és a szőke hajú lány ijedt szemekkel rájuk nézett.

- Melyik?

- A szőke – mosolygott Justin, miközben a lányt figyelte, majd egy jól elkapott pillanatban, amikor a lány rá nézett, az ajkaiba harapott. A hatás nem maradt el, a lány elvörösödve hajtotta le a fejét.

Chad végigmérte a lányt. Szőke, hosszú göndör haja volt, és egy zöld színű ruhát viselt. Nem tűnt annak a nagyképű fajtának, inkább félénknek látszott, mint aki most jár ilyen helyen először. Semmi kétség, ez az a lány, akit Justin keresett. Tökéletes áldozat. Most sajnálja? Mennyire meg van szeppenve, és pont egy ilyen srác fog vele játszani, mint Justin. Szegény.

De úgy tűnt, Justin jól szórakozik, sőt, még milyen jól fog! Le sem vette a szemét a lányról, aki úgy tűnt rá se mer nézni. Ezen csak még jobban szórakozott. A vöröses hajú barátnője odahajolt hozzá, és valamit mondott neki. Semmit sem hallott, de biztosra vette, hogy Őróla van szó.

- És, mi a terved? – kiabálta Chad, túlharsogva az üvöltő zenét.

- Szerzünk a lánynak egy felejthetetlen estét – nézett Chadre Justin vigyorogva, de szinte egyből visszanézett a szőke lányra, aki most őt figyelte. Na tessék, bátor lány, nem futamodik meg. Gyere cica, dorombolj! Justin széles mosolyt villantott a lányra, aki viszonozta a mosolyt. Elég szép mosolya van, jegyezte meg magában Justin. Kitartóan szemezett a lánnyal, aki úgy tűnt, állja a tekintetét. Csak egy pillanat kell, amikor félrenéz. Bevetette a milliódolláros mosolyát, és a bugyiszaggató nézését is, ahogy szokta, a lány pedig teljesen elvörösödött, majd elkapta a tekintetét. Ez az, most, amíg nem néz ide! Justin megragadta Chad karját, és lerántotta a székről, egyenesen be a tömegbe.

- Mi a jó… - káromkodott Chad. – Te meg mi a fenét csinálsz?

Bent álltak a tömegben, itt nem láthatta meg őket a szőke hajú lány, viszont Justin továbbra is nézhette őt. És igen! Épp ahogy gondolta. A lány visszanézett, de Justin hűlt helyét találta csak. Csalódottság ült ki az arcára. A fiú megállt egy pillanatra és elhúzta a száját. Kell valami ütős terv. Tanakodva nézett körül, amikor megakadt a szeme a közelben lévő dj pulton. Széles vigyor ült ki az arcára.

- Gyere – rántott egyet Chad karján.

- Mire készülsz? – emelte égnek a tekintetét Chad. De Justin nem válaszolt, csak haladt előre utat törve a tömegben, amíg a dj pulthoz nem értek. Ott fellépett a platformra, ahonnan már könnyen beoldalazott a pult mögé. Szerencsére ismerte a dj-t, így beszélt vele néhány szót, és egy szívességet kért tőle. Ez a szívesség pedig a mikrofon volt.

- Jól értem? Be akarsz mondani valamit a mikrofonba? – kérdezte a dj, aki úgy nézett a fiúra mint egy futóbolondra.

- Pontosan. – kiabálta Justin, de úgy tűnt még mindig nem sikerült meggyőznie. – Csaj van a dologban.

- Ááh – vigyorgott a dj. – Már mindent értek. Akarod, hogy felkonferáljalak?

- Nem, majd én elintézem – vigyorgott.

A dj srác csak bólogatott, és a kezébe nyomta a mikrofont, majd pörgette tovább a zenéket.

- Hé srácok! – szólt bele a mikrofonba Justin a megfelelő pillanatban, amikor a zene ritmusa lassabb volt. Néhányan a pult felé emelték a tekintetüket, és sikítani kezdtek amint felismerték őt, de a szőke hajú lány még nem figyelt fel rá. – Remélem, mindenki jól érzi magát ma este. – folytatta, mire a tömeg üdvrivalgásba kezdett, ezzel jelezve, hogy jól érzik magukat. Justin nevetett egyet a mikrofonba. – Örülök neki! Nem is zavarok tovább, csak szeretném elmondani… - itt szünetet tartott, és megint a szöszire nézett, aki még mindig nem figyelt rá, de úgy tűnt, hogy a barátnőjének már leesett a szitu, és vadul rángatni kezdte a barátnőjét. – Szóval üzenném annak a szöszinek a bárpultnál… - itt félbehagyta a mondatot, és megint a lányra nézett, aki immár tátott szájjal nézett a dj pult felé - …hogy észtveszejtően jól néz ki ma este. – mosolygott Justin, miközben a lányt nézte, aki fülig vörösödött, de mégis kétszáz wattos mosoly ült az arcán. A tömeg sikítani kezdett, és szinte minden szempár azt a bizonyos szőke hajú lányt kereste a bárpultnál. – Köszönöm. – mondta végül a mikrofonba, majd visszaadta a dj-nek.

A tömeg még mindig sikított és ordított, Justin pedig lemászott Chad mellé a tömegbe.

- Mekkora egy állat vagy – vigyorgott Chad elismerően. – És most?

- Most? – kérdezett vissza. – Meglátjuk, hogy benne van-e a csaj.

- Mármint miben?

- A partiban – vigyorgott Justin kajánul. Chad értetlenül meredt rá. A fiú égnek emelte a szemét, és magyarázni kezdte. – Ha ezek után keres engem, akkor érdeklem őt, akkor be lehet partizni, akkor megéri vele foglalkozni. De ha nem, akkor nem éri meg a további fáradtságot. Érted már?

- Áháá – még szerencse, hogy fel nem villant a villanykörte Chad feje fölött. Justin megfordult, és fellépett a platformra, amin a dj pult volt, és körülnézett.

Na gyerünk, kislány, ne okozz csalódást – gondolta, miközben megkereste a szemével a szőke lányt. Meg is találta, hiszen még mindig a bárpultnál ült, viszont most a testével a tánctér felé fordult. Látszólag keresett valakit, folyton a tömeget bámulta. Ez az! Sikerült. Őt keresi a szemével, szóval érdekli őt.

Gyorsan leugrott a platformról, hogy még véletlenül se lássa meg őt, és Chadhez fordult.

- Lenne egy kis feladatod.

- Nekem? – mutatott magára Chad.

- Igen neked.

- Kezdjek félni?

- Láttad azt a vöröses hajú csajt a szöszi mellett, igaz? Na, hajts rá!

- Te meg vagy húzatva – kerekedett ki a szeme.

- Miért, jó csaj, és tuti imádna téged, na gyerünk, menj!

Chad húzta a száját, de nem volt mit tenni. Tartozott a srácnak, szóval sarkon fordult és a bárpult felé indult. Nem tetszett ez a kis játéka Justinnak, túl összevissza volt. Régen sokkal jobb volt, akkor legalább beavatta a kis terveibe, és együtt szórakozhattak. Most viszont csak egy marionett baba, akit a kedvére mozgathat. De legalább megvan a csaj, akire ráhajthat. Hátha lesz egy jó estéje.

A bárpult felé érve előhalászta a pénztárcáját a nadrágja hátsó zsebéből, majd a vöröses hajú lány mellé lépett, és a pultra támaszkodott. A pultos lány már ott is termett.

- Szeretnék kérni két mojito-t, egyet nekem, és egyet ennek a bájos hölgynek itt mellettem – nézett a lányra Chad, és kacsintott egyet. A lány szélesen elmosolyodott, és talán egy kicsit el is pirult. Chad felült a bárszékre, és a lány felé fordult.

- Chad vagyok – mosolygott rá a Justintól tanult mosollyal.

- Vanessa – válaszolta a lány vigyorogva. Látszólag imponált neki Chad bátorsága. Ezt is Justintól tanulta. Na tessék, tényleg sokkal tartozik neki, nélküle soha nem tanult volna megy így csajozni.

Vanessa nem kicsit meglepődött, amikor maga mellett találta a srácot, aki mellesleg nem is nézett ki rosszul. És bátor is volt, nem az a beszari fajta, aki csak kerülgeti őt, mint a forró kását. Futólag Miára nézett, aki már nem a tömegben keresgélte a lovagját, hanem feléjük fordult, és sugárzó arccal nézett Vanessára, és a hüvelykujját felmutatva gratulált a lánynak. Legalább ő bepasizott. Mondjuk, ezt előre meg is mondta, még indulás előtt.

Miának lelkiismeret furdalása támadt. Nem kellett volna lelépnie a saját szülinapi bulijáról, ott volt az apja is. Jajj, mit fog kapni, ha ez kiderül! De ha más miatt nem is, amiatt megérte, hogy legalább Vanessa jól érzi magát. Elmélyülten beszélgetett és nevetgélt Chaddel, a koktélját szürcsölgetve. Az ő estéjét nem fogja elrontani, azzal, hogy idő előtt lelépnek innen, érezze csak jól magát.

Mia savanyú képet vágva a bárpult felé fordult a székével, ahol nem kis meglepetésére egy narancssárga koktél állt előtte. Meghökkenve nézett a koktélra, majd a bal oldalán ülő idegenre, aki előtt egy ugyanolyannak tűnő koktél pihent.

A felismeréstől köpni nyelni nem tudott, hirtelen azt is elfelejtette, hogyan kell levegőt venni. Beletelt néhány másodpercbe mire felismerte, hogy a srác, aki mellette ül, az maga Justin Bieber.

Justin megnyerően mosolygott, de közben magában jót nevetett a lány elképedésén. Csoda, hogy a száját nem tátotta el.

Jézusom, jézusom, jézusom! – hajtogatta magában Mia szüntelenül. Képzelhette, hogy milyen agyalágyult fejet vághat, így gyorsan elkapta a tekintetét. Érezte, hogy fülig vörösödik. Mia, szedd már össze magad! Próbálj éretten viselkedni, az Isten szerelmére! Gyorsan rendezte a vonásait, és ragyogó mosollyal, de félénken visszanézett Justinra.

- Hello – köszönt Justin, és átható szemekkel nézett a lányra. – Ne haragudj, hogy megzavartam az estédet, de sajnos nem bírtam ki, muszáj volt idejönnöm hozzád.

Mia nem tudta, hogy mi feleljen, csak megigézve bámulta a gyönyörű barna szemeit. Hogy tud így nézni velük?

- Semmi baj – nyögte ki végül.

Csoda, hogy Justin fel nem röhögött, még szerencse, hogy az évek alatt megtanulta a tökéletes pókerarcot. Hihetetlen, hogy mennyire el tudják veszíteni az eszüket a nők, ha így néz rájuk.

- Nos, még nem mondtad meg a nevedet- mosolygott Justin.

Basszus, Mia, ez csak egy srác! Ne essél már hanyatt tőle!

- A nevem Mia – mosolygott Mia megnyerően. Nem látszhat ennyire butának, ő nem egy kis csitri, aki hasra esik már attól is, ha egy srác rámosolyog. Nem, ő nem ilyen lány, őt keményebb fából faragták.

- És mondd csak, Mia, tudod, hogy én ki vagyok? – kérdezte mosolyogva a srác. Mia vágott egy grimaszt.

- Igen, pontosan tudom, hogy ki vagy te. Elég sok dolgot hallani rólad mostanában. – mondta Mia.

- Mégis milyen dolgokat? – kérdezte Justin kíváncsian. Már jóideje nem olvasott bele a pletykalapokba, fogalma sincs, hogy most épp miért van a címlapokon. De Mia nem válaszolt, csak nézett rá. A szeméből nyíltan ki lehetett olvasni, hogy bármit is olvasott, nem tetszett neki. Justin idegesen megnyalta a száját, lehajtotta a fejét, majd mosolyogva felnézett Miára.

- Ugye nem hiszel el minden dolgot, amit írnak rólam? – kérdezte szerényen mosolyogva a srác.

- Hát… nem is tudom. – mondta Mia összezavarodva Justin pillantásától. Zavartan nézett félre, és a koktélját kezdte fixírozni. Justin sóhajtott egyet.

- Tudod, az újságírók nem mindig mondanak igazat.

- Igen, tudom. – Tapasztaltam – tette hozzá csendesebben.

- Tapasztaltad? – kérdezett vissza Justin. Ez a lány egyre érdekesebb.

- Igen, úgy is mondhatjuk – nézett rá végül Mia, halvány mosollyal az arcán.

Justin nem mondott egy ideig semmit, csak hunyorítva méregette, miközben az ujjával az állát masszírozta és közben hümmögött.

- Szóval modell vagy – mondta végül Justin. Mia nevetni kezdett.

- Hát, sajnálom, de nem. Nem jött be. – mosolygott.

- Pedig azt hittem – vigyorgott. – Akkor?

Jajj, most elmondjam neki? Mia nem szeretett ezzel dicsekedni, mert szerinte még nem ért el akkora sikert, amekkorával dicsekedni lehetne. De sajnos jelen helyzetben nincs más választása.

- Színésznő vagyok. – mosolygott.

- Ohh, komolyan? – kérdezte elismerően Justin.

- Igen, négy nap múlva debütál a sorozatom.

- Mondd csak, hány éves vagy? – nézett végig a lányon Justin.

- Tizenhat. Vagyis… tizenhét. – javította ki magát Mia. Justin érdekesen nézett rá. Elfelejti, hogy hány éves? Vagy csak hazudik.

- Tudod, ma van a szülinapom… - mondta csendesen Mia. Justin arca felderült.

- Akkor boldog születésnapot!

- Köszönöm – mosolygott félénken Mia.

- Mondd csak, Mia. Mi lenne, ha te meg én, meg a koktéljaink keresnénk egy csendesebb helyet, ahol lehet beszélgetni? – kérdezte Justin, bevetve a bugyiszaggató nézését. Mia az ajkaiba harapott. Az egyik az, hogy lassan vissza kell mennie a saját bulijára, a másik meg… hogy fél. Menjen el kettesben Justinnal? Ki tudja, hogy hová viszi. Elég sok dolgot olvasott az újságokban. Nem bízott benne.

- Nos? – kérdezett vissza Justin.

- Tudod, nekem mennem kéne. – mondta Mia zavartan, és leugrott a bárszékről. Igen, beijedt, és megfutamodik. Bár erre cseppet sem volt büszke. – Tudod, Vanessával elszöktünk a szülinapi bulimról, és ha észreveszik, hogy eltűntünk, engem kinyírnak. – hadarta zavartan, miközben hátrált egy lépést. Justin is leugrott a székéről, de nem mozdult, csak állt Mia előtt.

- Ugyan, biztos unalmas volt az a buli, ha leléptetek. Itt sokkal jobban érzed magad, nem? – kérdezte Justin édesen mosolyogva, de Mia továbbra is hátrált, így utánanyúlt, és finoman végigsimított a karján, és megfogta a kezét.

Mia testén mintha áramot vezettek volna át. Teljesen megborzongott, és lilabőrös lett ott, ahol Justin megérintette. Mia megbabonázva nézett Justin gyönyörű barna szemeibe.

- Szülinapod van, amit meg kell ünnepelnünk – mondta kiskutya szemekkel Justin. – Nem vagyok én olyan szörnyű ember, mint ahogy azt állítják a pletykalapok.

Igaz, sokkal rosszabb vagyok – gondolta magában Justin, de közben a csillogó szemeivel próbálta meggyőzni Miát.

Most mit csináljon? Maradni akar, jajj, de még mennyire akar! Borzongás járta át, és mintha pillangók verdestek volna a hasában. Összevissza futkostak a fejében a gondolatok. Aztán eszébe jutott amit Vanessa mondott neki ma este indulás előtt. Szavai ott visszhangoztak a fejében. Elrohan melletted az élet, ha nem vigyázol! Mikor akarsz élni? Harminchét évesen, nyolc gyerekkel a nyakadon?

Justin közelebb lépett a lányhoz, így már csak néhány centi volt közöttük a távolság. Mia gyomra bukfencezett egyet a távolságcsökkenés hatására. Mit tegyen? Amit kell, vagy amit szeretne? Azt hinné az ember, hogy a sztárok mindenben azt teszik, amit akarnak. Pedig épp ellenkezőleg, neki még kevesebb joga van, mint egy átlagos lánynak. Pedig már elege van ebből! Most már úgyis lecseszik, ha visszamegy. Nyakig benne van a trutyiban.

Lehunyta a szemét. Fenébe az ész érvekkel! Győztek az ösztönök és a vágyak.

- Rendben – bólintott. – Maradok. – mosolygott erőtlenül.

Read more

1. fejezet

Nagy volt a sürgés-forgás a beverly hills-i luxusvillában. A házból kiszűrődött a basszus hangja, ezzel felhívva magára a figyelmét az éppen arra sétálóknak. A zaj egy tinilány szobájából szűrődött ki, ahol nagyobb volt a káosz, mint a hangzavar. A padlón gyűrött ruhák és szétdobált kispárnák állták el az utat, az ágyon különféle női magazinok feküdtek hanyagul. A hatalmas plazmatévéből ordított a zene, így nem is csoda, hogy senki sem hallotta meg a dohányzóasztalon felejtett telefon csörgését.

Ekkor váratlanul egy lány viharzott be a szobába, a csípőjét a zene ritmusára ringatva az ágyhoz sietett, és kutakodni kezdett a magazinok és a takaró egyvelegében, amíg meg nem találta, amit keresett. A táskáját. Feltépte a cipzárt, és előhúzta aranyszínű szütyőjét, közben halkan énekelte a dübörgő zene szövegét.

- Halkítsd le a zenét! – üvöltötte valaki a földszintről, de ezt az éppen dúdoló lány nem hallotta meg. Talán a második próbálkozásra. – Halkítsd már le a zenét!! – üvöltöttek még hangosabban. Ebből már valamit meghallott a lány, körülnézett, mintha keresné a hang forrását. Amint rájött, hogy a ház másik feléből szólt a hang, a távirányító keresésére indult. Meg is találta a dohányzóasztalon. Felkapta, és lehalkította a zenét.

- Tessék?! – kiabált vissza, az immár teljes csendben.

- Mindegy – szólt a hang a földszintről. A lány vállat vont, és visszatette a távirányítót oda, ahol találta. Ekkor vette észre a szüntelenül zizegő és villogó telefont.

- Mia! Csörög a telefonod! – kiáltotta el magát, és felkapta az említett készüléket, és az ajtó felé indult. Már majdnem oda ért, amikor azon egy szőke hajú lány rontott be, aki éppen a fülbevalóját próbálta berakni. Még pár másodpercig próbálkozott, majd amikor sikerrel járt elvette a barátnőjétől a telefont.

- Köszi Nessi – mosolygott rá, majd vágott egy grimaszt, amikor meglátta a képernyőn szereplő levet. – Már megint Noah.

Nessi viszonozta a fintort, majd Mia felvette a telefont. Még bele se szólt, máris rákezdte az a jól ismert csicsergő hang.

- Mia drágám, minek neked telefon, ha egyszer képtelenség téged elérni rajta? – kérdezte negédes hangon Noah. – De nem is érdekes, ami a lényeg, hogy négy nap múlva premier, remélem nem felejtetted el! Beszéltem a csatornával, azt mondták, hogy ma végeztek a vágással, szóval most már kész a főcímdal is! Viszont azt mondták, hogy szeretnének egy különleges reklámot, amihez kellesz te is, szóval úgy beszéltem meg velük, hogy még a premier előtt egyeztetünk. – hadarta Noah.

Ő volt Miának a menedzsere, aki folyton pörgött. Soha nem állt le, mindig mindenféle programot szervezett Miának, hogy véletlenül se legyen egy perc szabadideje se. Még ma, Mia szülinapján is képes ezzel traktálni, amikor ez érdekli a legkevésbé. Épp ezért Mia a telefonnal a kezében az egész alakos tükör elé sétált, és nézegette magát. Hosszú, szőke haját begöndörítette, a szemét pedig vékony tusvonallal emelte ki. Hoppá, a szempillaspirál elkenődött, így gyorsan elmaszatolta az ujjával a nemkívánatos foltot. Tekintete a ruhájára siklott. A ruha szépen követte a csípője idomait, egészen a combjáig. Gyönyörű zöld színe volt, strassz kövekkel díszítve, amit kiemelt a gyönyörű köves fülbevalójával. Már csak a fekete magassarkúja hiányzott, hogy korrigálja a kis termetét, és minden tökéletes. Igen, tökéletes formában volt, pont így kell kinéznie egy szülinaposnak! Hiába, nem minden nap lesz tizenhét éves az ember.

Eközben Noah tovább csicsergett vékony hangján, de Mia már nem is figyelt rá. Egyedül az utolsó mondatra lett figyelmes.

- Nemsokára ott vagyok érted! – mondta Noah, majd megszakadt a vonal.

- Öhm… oké. – mondta Mia, kis fáziskéséssel. – Na, készen vagy? – fordult a barátnője felé.

- Borzalmasan nézek ki – mondta kétségbeesetten Vanessa, és Mia mellé sétált, hogy ő is megnézhesse magát a tükörben. Fintorogva nézett végig magán. – Úgy nézek ki, akár egy hulla. Napozhattam volna egy kicsit. A hajam is borzalmas – mondta miközben a tenyerével próbálta lesimítani a kiálló szálakat. Vanessa egy barna és bézs színű nyakba akasztós ruhát viselt, szőkésbarna haját copfba kötötte a feje tetején.

- Szerintem gyönyörű vagy! – mondta Mia és átölelte őt hátulról, az állát pedig a vállára hajtotta, úgy nézték egymást a tükörben. – Szerintem előbb bepasizol mint én!

- Persze, a sor öreg szivar között, mi? – emelte égnek a tekintetét Vanessa, és elmosolyodott. – De ne aggódj, most felpörgetjük a bulit! – nézett elszántan Mia szemébe a tükörképén keresztül. Mia felhúzta a szemöldökét.

- Álmodozz csak – mondta, majd elengedte barátnőjét, és a dohányzóasztalhoz ment, hogy felkapja a kistáskáját, és belesüllyessze a mobilját.

- Ugyan már, tizenhét éves lettél, élj már egy kicsit! – mondta Nessi, és ő is a táskájához ment.

- Ráérek még – mosolygott Mia.

- Mindig ezt mondod! – nézett rá felvont szemöldökkel Nessi. – Elrohan melletted az élet, ha nem vigyázol! Mégis mikor akarsz élni? Harminchét évesen, nyolc gyerekkel a nyakadon? – vigyorgott Nessi, mire Mia és elvigyorodott, de nem firtatta tovább a témát.

Vanessa ezt nem értheti. Vanessának nincsenek kötelezettségei, neki nem híres operatőr az apja, róla nem írnak az újságban, ha valami butaságot tesz. Neki nem szabják meg, hogy mikor mit csinálhat, neki nincs menedzsere, aki beosztja a napjait. Mia szigorú szabályok között él, hogy meglegyen a makulátlan tinisztár imidzse. Hogy ő legyen a kislányok példaképe, hogy megfelelő példát mutasson mindenkinek. Természetesen ez hatalmas munka, fenntartani ezt a képet, és nagyon fárasztó is. És persze unalmas. De Mia mégis elviseli, hiszen az az álma, hogy színész lehessen. Akkor határozta ezt el, amikor látta azt a sok színészt dolgozni, amikor az apja elvitte magával a forgatásokra. De valahogy mégsem így képzelte el a sztárok életét. Azt hitte, hogy szabadabbak, hogy azt tehetnek, amit csak akarnak. Hogy ők bármit megtehetnek, és hogy őket mindenki szereti. Nagyot kellett csalódnia.

- Kész vagy, drágám? – kérdezte az ajtóban álló öltönyös férfi.

- Igen apu – mosolygott Mia – Nagyon jól nézel ki.

Az ajtóban álló megszeppent férfi Vincent Farrell volt, Hollywood sztár-operatőre. Többek között ő filmezte a Jurassic Park-ot is, szóval olyan nagy nevekkel dolgozott együtt, mint Steven Spilberg.

Vincent végignézett a sötétszürke Gucci öltönyén, és félénken elmosolyodott.

- Hát, a lányom szülinapjára muszáj kiöltöznöm.

- Ugyan már, apu – pironkodott Mia. Nem sokszor látta még így kiöltözve az apját, mivel sokszor jár el forgatni a világ különböző tájaira, így néha Mia szülinapjáról is lemarad. Mondjuk, nem veszített sokat. A tavalyi parti katasztrofális volt, Mia szinte senkit sem ismert, így unalom általi halálra volt ítélve. Szerencsére ott volt Vanessa, így ketten elszórakoztatták egymást, amit persze a többi vendég cseppet sem díjazott. Így Noah úgy döntött, hogy Miának és Vanessának ideje mennie. Kidobják a saját bulijáról. Szép.

- Indulhatunk? – kérdezte Mia Vanessára nézve, aki mosolyogva bólintott. – Akkor menjünk!

Mind a hárman lementek a földszintre a nappaliba, ahol Noah már várta őket.

- Jajj, Mia drágám, gyönyörű vagy! – mondta érzelgősen Noah. – Bár egy ünnepélyesebb báliruha jobban illett volna az alkalomhoz, de sebaj – legyintett nevetve. Mia grimaszolva nézett össze Vanessával.

- Nelly drágám, te is gyönyörűen festesz – mosolygott továbbra is Noah. Olyan hatást keltett, mintha az arcára varrták volna a mosolyát.

- Nessi. – javította ki a száját húzva Vanessa.

- Igen, persze, persze… - vont vállat alig láthatóan Noah és elindult az ajtó felé, hogy kivezesse a társaságot. – A limuzin már vár minket, úgyhogy siessünk!

Nessi fintorgott egyet, mire Mia elnevette magát.

Mind a négyen beszálltak a limuzinba, ami ezt követően elindult Beverly Hills egyik legdrágább éttermébe a Spagoba. Noah választotta ezt a helyet, elvileg gyönyörű szép, és persze elegáns. Mia érezte, hogy az idei szülinapja rosszabb lesz, mint a tavalyi. Most itt van az apja, rendesen kell viselkednie. Halkan sóhajtott egyet, és unottan bámult ki a limó ablakán.

Hamarosan elérték az éttermet. Kiszálltak az autóból, amikor Vanessa megállította Miát.

- Csináljunk egy képet! – vigyorgott. Mia is elmosolyodott, és már keresni is kezdte a telefonját. Éppen megtalálta, amikor Noah termett ott mellette és kitépte a kezéből az említett készüléket. Mia megszeppenve nézett a nőre.

- Remek ötlet, felrakjuk neked Twitterre, hogy lássák a rajongóid! Vagy inkább Instagramra szeretnéd? – mosolygott Noah, miközben egymás mellé állította a lányokat. Vanessa a szemét forgatta, miközben Mia annyit motyogott, hogy „nekem mindegy”. Noah feltartotta a telefont, ami fényeset villanva elkészítette a képet, ami már fent is volt Twitteren.

Noah visszaadta Miának a telefonját, majd vidáman összecsapta a tenyerét.

- Akkor, indulás! – mosolygott, mint mindig. Mia félénken indult el az étterem bejárata felé. Menet közben Nessibe kapaszkodott, és közel hajolt hozzá.

- Azt hiszem, meg fogok halni – suttogta, hogy csak Nessi halhassa. Nessi is odahajolt hozzá, és válaszol odasúgta:

- Ne aggódj, én is.

Amikor beléptek az étterem nagytermébe, egy csapat ismeretlen felnőtt fogadta őket, akik mind az égbe emelték pezsgőspoharaikat, és hangosan köszöntötték Miát, és kísérőit.

- Boldog születésnapot! – szóltak kórusban. Mia mosolyt erőltetett az arcára, és köszönetet mondott. Igazából, annak is jobban örült volna, ha a tortáját az arcába vágják, abban lett volna valami valódi. Mia és Nessi karöltve próbált elvegyülni a tömegben, de persze Noah árnyékként követte őket. Miának egy csomó emberrel beszélgetnie kellett, például a sorozatának a készítőivel.

Nemrég szerepet kapott egy újonnan induló sorozatban, amiben egy gyerekkémet kellett játszania. Tele volt akcióval, szóval nagyon élvezte a forgatást, ami pár hete véget ért. Azóta folynak az utómunkálatok, azaz a vágás, és most készítették el a főcímdalt is. Nos, ennek a sorozatnak a készítőivel kellett társalognia, mert ugyebár a tiszteletköröket le kellett futni.

Az apja eközben az ő ismerőseivel beszélgetett egy pohár pezsgő társaságában. Mivel Mia még csak tizenhét éves volt, így soha nem ivott még alkoholt, de most úgy érezte, hogy meginna egy pohárral, csakhogy csináljon valamit. Vanessa is rendesen viselkedett, bár ő a beszélgetések nagy részében háttérbe szorult, mégis engedelmesen követte Miát.

Egy óra járkálás és beszélgetés után végre mindenki asztalhoz ült, hogy elkezdődjön a haláli unalmas vacsora. Mia és Vanessa helyet foglaltak, Noah pedig befészkelte magát Mia másik oldalára. Olyan ételeket raktak a lányok elé, amilyet még soha életükben nem láttak, de azért némelyiket megkóstolták. A vacsora közepénél Vanessán már látszott, hogy nem nagyon bírja idegekkel az egészet.

- Még egy picit bírd ki – könyörgött neki Mia. – Hamarosan vége a vacsorának, és utána már csak pár óra!

- Mint tavaly? – fintorgott Vanessa. – Csak a végén nehogy megint kidobjanak – bökött a fejével Noah felé, aki épp elmélyülten csevegett egy öltönyös férfival.

Egy ideig csendben ültek, és csak bámultak maguk elé. Vanessát lassan kezdte elnyomni az álom, mikor Mia oldalba bökte. Nessi ásított egyet és az órájára nézett, ami este tizenegy órát mutatott.

- Mia, én nem bírom tovább! – fakadt ki. – Lépjünk le! – suttogta izgatottan.

Mia szemöldöke az égbe szökött.

- Ez lehetetlen – mondta, majd suttogóra fogta a hangját. – Noah mindenhová árnyékként követ engem!

- Nézz rá, rád se figyel – mutatott Noah felé, aki még mindig nagyban csevegett. – Fel se tűnne neki! Sőt, senkinek se tűnne fel, hogy eltűntünk, nézz csak körül! Senkit sem ismersz.

- Jajj, Nessi – húzta a száját.

- Mia, ne csináld ezt! A tavalyit végigcsináltam veled, és látod, mi lett a vége, onnan is kidobtak. Ha most elmegyünk, az se tűnik fel senkinek, sőt, még örülnének is neki! – suttogta.

Mia vívódva nézett szét. Bárhol lett volna szívesebben, mint itt. És Nessinek igaza van, senkinek se tűnne fel, ha lelépnének. Aztán eszébe jutott az apja, ő biztosan csalódna benne.

- A végére visszajövünk! – suttogta Nessi, csak hogy meggyőzze Miát. – Fel se tűnik majd senkinek, hogy leléptünk pár órára! Visszajövünk, mintha mi se történt volna.

- Na de…

- Mia, mikor akarsz élni? – torkollta le. – Ha most nem élsz, akkor soha! Ébredj fel kislány, ez a te életed, nem pedig azé a banyáé. – mutatott Noah-ra.

Saját maga sem tudja miért, de Mia bólintott, mire Nessi szélesen elvigyorodott. A lány körülnézett, majd óvatosan felállt az asztaltól, Mia pedig követte. Már éppen sarkon fordultak, amikor…

- Hát te meg hová mész? – szegezte neki a kérdést Noah. Mia ijedten fordult felé.

- Mi csak… a mosdóba megyünk. – mosolygott Mia, ahogy tőle telt. Noah pár másodpercig méregette őt, biztosan azt gondolta végig, hogy igazat mondhat-e.

- Hagyd csak, majd én vigyázok rá – karolta át Miát Nessi. – Ne aggódj, épségben visszahozom – utánozta Noah negédes hangját, majd sarkon fordultak, és otthagyták a nőt.

Hátra sem néztek, egészen addig, amíg a Stago bejárata előtt nem találták magukat. Miából kitört a nevetés.

- Hát te nem vagy normális! De menjünk innen, mielőtt utánunk jönnek!

- Miért, van ötleted, hogy hová menjünk? – vigyorgott Nessi sejtelmesen.

- Nekem nincs, miért, neked van? – mosolygott izgatottan Mia, mire Nessi előhúzott a táskájából egy fekete kártyát, amin ezüst betűkkel a VIP szócska állt. Mia eltátotta a száját.

- Honnan szerezted te ezt?

- Ez a tiéd, de gyagyás – nevetett Vanessa.

- Elloptad a VIP kártyámat? – vigyorgott Mia.

- Nem elloptam, csak kölcsön vettem. Megláttam az asztalodon, és úgy gondoltam, hogy még jól jöhet ma este.

- Szóval te ezt eltervezted! Te kis sunyi! – nevettek. – Szóval, hová megyünk?

- Az meglepetés. – kacsintott Nessi, és a limuzin felé vette az irányt. – Gyere, mert elmegyek nélküled!

- A limuzinnal akarsz menni? – tátotta el a száját Mia.

- Miért, egész estére ki van bérelve nem?

- Menjünk inkább taxival!

- A-a! Arról ne is álmodj, híresség vagy, te limuzinnal mész bulizni anyukám! – mondta Nessi, és kinyitotta a limuzin ajtaját, utat engedve Miának. Kicsit hezitált, majd vigyorogva beszállt az autóba, barátnője pedig követte.

- A Lure-ba – mondta Vanessa a sofőrnek. Miának megint csak tátva maradt a szája.

- Csitt! – torkollta le barátnőjét. – Ne is ellenkezz, oda megyünk és kész!

A Lure volt a sztárok szórakozóhelye, Beverly Hills talán legismertebb és legelitebb klubja, tehát bejutni az szinte lehetetlen. Kivéve persze, ha van VIP kártyád. Mia akkor kapta a sajátját, amikor egy film premierjén vett részt, így hivatalosan is celebnek számított. Ezzel a kis fekete kártyával ő, és egy kísérője bemehetett bármelyik klubba az országban.

A Lure nem volt messze az étteremtől, mindössze tizenöt percnyire. Addig Nessi elővette a kistükrét és a sminkjét korrigálta.

- Ne feledd Mia, híresség vagy! Viselkedj is úgy!

- De fogalmam sincs, hogy azt hogyan kell – húzta a száját. – Még soha nem voltam ilyen helyen! Lehet, hogy be se engednek!

- De be fognak engedni! Csak legyél magabiztos! – csapta össze határozottan a kistükröt és a barátnőjére mosolygott. – Színésznő vagy, az isten szerelmére! Neked kell, hogy legyen önbizalmad.

Mia kicsit bizonytalanul nézett ki a limó ablakán. Igaza van Nessinek, tizenhét éves, az ő korabeliek már mind eljárnak bulizni. Neki miért ne szabadna? Sőt, ő még VIP is! Érezte, hogy izgalom járja át a testét.

Nem kicsit meglepődött, amikor odaértek a klubbhoz. Mia gyomra görcsbe rándult, és izzadni kezdett a tenyere. A sofőr kiszállt, hogy kinyithassa nekik az ajtót. A zene basszusa kihallatszott az épületből, ami előtt kígyózó sor állt. A hatalmas kidobók láttán Mia még jobban megijedt.

- Tessék – nyomta a kezébe Nessi a VIP kártyát. – Csak magabiztosan add oda a kidobónak. Nyugiii – vigyorgott Nessi, Mia izgatottságát látva. – Képzeld azt, hogy ez csak egy filmszerep.

Könnyű azt mondani, de azért Mia bólintott, majd kinyílt a limuzin ajtaja. Mia vett egy nagy levegőt, és elegáns mozdulattal kiszállt az autóból, Nessivel a nyomában. Nem kis feltűnést keltettek, szinte mindenki őket nézte, néhányan sárgultak az irigységtől. Mia magabiztosan elindult a bejárat felé, és meg sem állt a kidobókig. Egy mogorva képű öltönyös férfi állt a vörös szalag mögött, tablettel a kezében.

- Jó estét – mosolygott Mia a legszebb mosolyával, és már nyújtotta is át a VIP kártyát. A kidobó elvette, és megnézte rajta a számot. Pötyögni kezdett a tableten, majd kisvártatva így szólt.

- Mia Farrell. – adta vissza mosolyogva a kártyát. – És a hölgy kicsoda? – nézett Vanessára.

- Vanessa Hatcher – mondta mosolyogva, majd a kidobó megint pötyögött a tableten. Ezután elzúzta a vörös szalagot, utat engedve a lányoknak.

- Jó szórakozást a Lure-ban, hölgyeim – mosolygott barátságosan. Mia és Nessi karöltve elindultak, a sorban állók nem kis felháborodására. Mia arcán sugárzott a mosoly, soha nem volt még ennyire felvillanyozva!

A Lure gyönyörű volt, és persze tömve volt vendégekkel. A zene dübörgött, a fények villogtak, így teljesen futurisztikus hatást keltett az egész tér. Vanessa a bárpult felé mutatott, ezzel arra célozva, hogy üljenek le. Mia engedelmeskedett, és helyet foglalt a lila bárszéken. A pultra támaszkodott, és sugárzó mosollyal nézett szét a hatalmas klubban.

Mindent lila fény világított meg, a plafonról pedig fehér gömbök lógtak le. A pult mellett jobbra egy ajtó volt, ki tudja hová vezethetett, talán az volt a mosdó. A tánctéren rengetegen táncoltak, de Mia egyetlen ismerős arcot sem vélt felfedezni köztük. Vagy mégis?

- Nessi! – bökte oldalba a barátnőjét. – Az ott nem Paris Hilton? – kiabálta a zenét túlharsogva. Nessi a nyakát nyújtogatva nézett körül, majd eltátotta a száját és nevetni kezdett.

- De igen, az! – nevetett, majd ő is nézelődni kezdett. – Képzeld csak el, hogy mennyi híresség bulizhat itt!

Mia bólogatott, és ő is a tömeget vizslatta. Kis idő múlva Nessi vadul ráncigálni kezdte a kezét.

- Mia, Mia!! – kiabálta izgatottan. – Ne nézz oda!

- Hová? – kérdezte ijedten Mia. Mi van ha az egyik ismerőse? Be fogja árulni az apjának, hogy titokban eljár bulizni! Mit fog ezért kapni!

- Az ott Justin Bieber. És épp téged bámul!

Read more